Takácsné Kincer Györgyi és Takács Antal közös kiállításának megnyitója
Dunaföldvár- Városi Könyvtár, 2009.03.20 – Megnyitó szövege – Írta: Marótiné Szeleczky Mária

Szeretettel köszöntök minden kedves vendéget, akik a mai kiállítás megnyitón megjelentek. Külön köszöntöm a művészházaspárt: Takácsné Kincer Györgyit és férjét Takács Antal festőművészeket, akiknek alkotásaiból immár 4. alkalommal nyílik kiállítása városunkban. Utoljára 2007-ben mutatták meg képeiket - itt a városi könyvtárban - a művészetet, festészetet kedvelő közönségnek.

Képeiket jól ismerik azok a földváriak is, akik évente részt vesznek a Máltai Szeretetszolgálat Erzsébet-napi bálján. Rendszeresen adományoznak képeket, amelyeket magas összegért vásárolnak meg az árveréseken.

Két olyan művész áll Önök előtt, akik kiállításokon rendszeresen bemutatják alkotásaikat az ország különböző városaiban. Mindig új, friss alkotásokkal tisztelik meg a nagyközönséget, melyeknek egy része alkotótáborokban, művésztelepeken születik. Azoknak, akik még nem ismerik őket, röviden bemutatnám a festőművészeket.

Takácsné Kincer Györgyi

Kőszárhegyen élő szárazvirág-kötő és festő. Szárazvirág  kompozíciókból első kiállítása 1991-ben volt, melyet több egyéni és társas is  követett. Festészettel később kezdett foglalkozni. Rusztikus ábrázolási mód és gazdag színvilág jellemzi munkáit. Az eltérő anyaghasználatból és a technikából következően az ábrázolt tárgyak körvonalai elmosódottak. Nyitott az új technikák iránt. Kísérletező kedvének több érdekes és egyedi festmény, illetve festményalapra dolgozott térbeli kompozíció köszönheti létrejöttét.

Férje: Takács Antal

Festői pályafutását még az 1970-es években kezdte Székesfehérváron Ballagó Imre festő- művész tanítványaként. A velencei művésztelepek és közös kiállítások mély nyomokat hagytak benne, de nem határozták meg véglegesen festői stílusát. Festményein harmóniát és érzelmet sugárzó egyedi megjelenítésben láthatók a hazai tájak szépségei. Múzsája a természet. Munkái olajfestmények, grafikák, de szívesen dolgozik pasztellal is. Számos közös kiállításon szerepelt, és egy egyéni kiállítása is volt 2007-ben.

Ő is, mint felesége: a Balatonszemesi Karsai Művésztelep. a Székesfehérvári Vörösmarty Társaság és a Szent György Kórház Alkotókör tagjai. A kőszárhegyi rajzszakkör vezetője.

A ma nyíló kiállításuk meghívóján a következő idézet áll:

„Hiszek a mindennapokban,
a reggelben, alkonyban,
a fényességben és az árnyban.
Ami állandó: a világban.”
         / Bényei József/

Az idézetet olvasván és képeiket nézvén a XIX. század végi impresszionista festők jutnak az eszembe. Ők, akik szakítottak az addigi gyakorlattal: a műtermi festészettel. Kimentek a szabadba, a szabad ég alatt, verőfényben festették képeiket. A természetet figyelték meg, a táj hangulatát, a fények, a levegő minden kis változását, rezdülését vitték a vászonra. Pillanatnyi benyomást, amit a maga a szó, az impresszionizmus jelent. Képeiken állandóan változik a világítás, a nap erőssége, a színek hőfoka, a tűnő pillanat megragadása a cél. A természetet festik, de úgy, hogy visszaadják az impressziót. Képeiken az a látvány jelenik meg, amely olyan benyomást kelt, mint amilyet a festőben keltett. Nem leképezni akarják a látványt, hanem színfoltokká, világítási értékekké alakítják át. A színek, a fények önálló életet kapnak, a paletta minden ragyogó színével jelenik meg. A festők úgy fogják fel a színt, mint a teret betöltő sugárzás és visszaverődés. A világítás pillanatonként változik, és vele a látvány is, ennek megragadása a cél.

Claude Monet, a híres impresszionista festő a roueni székesegyházat ugyanolyan szögből és ugyanolyan kivágással 50-szer festette meg, amelyek a templom képének változását ábrázolják hajnaltól alkonyatig. Monet ezzel a sorozattal bemutatta, hogy a világítás pillanatonként változik, vele változik a látvány is. Az egyetlen dolog, amit festőt foglalkoztatja: a színek és a fények játéka.

Ezen a kiállításon bemutatásra kerülő képeken a megfigyelés tárgya a természet (a csendélet), amely folyton-folyvást változik, mindig másnak látszik. A színek feloldódnak, nincsenek határozott körvonalak, kontúrok. Lágyabb, szétfolyó formák jellemzik a képeket. A festés technikájára a nagyvonalú ecsetvonások, ecsetkezelések jellemzők, a színek árnyaltabban, leheletszerűbben, fényesebben jelennek meg. A törtszínek alkalmazásával a képek finomak, lágyak, kellemes hatást gyakorolnak a nézőre.

A művészet a tájak, tárgyak, virágok megfigyelésekor, a megfigyeléskor nyert vizuális benyomásokat akarják visszaadni képeiken, amelyek rendkívül változóak. A két művészt a természet szépsége inspirálja újabb és újabb alkotások létrehozására. Felfedezik a természet szépségét, titkait. Életre kelnek képeiken a természet csodái.

Köszönjük az alkotóknak az élénkszínű és csillogó fényekkel teli, a szemnek jóleső képeket. S kívánom, hogy Önök, mint nézők is fedezzék fel a képeiken a „csodát”, melyeket elénk tártak. Ezzel a kiállítást megnyitom, és a művészeknek a további alkotáshoz sok sikert, jó erőt, egészséget kívánok!

 

Marótiné Szeleczky Mária